2.fejezet

A Szökés 

Taylor naplójából

"A szobámban ültem. A koszos ruháim a földön hevertek egy kupacban.Ez a nap sem, úgy sikerült, ahogyan szeretem volna. A titokzatos éjszaka után semmi sem,olyan mint régen,mindenre más szemmel nézek, mint pár órával ezelőtt.Az elmúlt napból nem maradt meg más mint pár homályos emlék,ami lassan vissza tért az emlékezetembe és egy fotó, amire azóta sem mertem újra ránézni. Andy alaposan elrejtette egy fa tövének odvas mélyedésében.Én tiltakoztam, és annak jobban örültem volna,ha elvittük volna a rendőrségre,de Andy még is megtudott győzni arról , hogy jobban járunk azzal,ha meg tartjuk.(Még jól jöhet)ha bizonyíték hiányában vannak a zsaruk. Valószínűleg már volt tapasztalata a rendőrséggel. Körülbelül egynegyed órát ülhettünk ott a földön össze kapaszkodva. Egy kis idő múlva, úgy döntöttünk felmegyünk az emeletre és körülnézünk. Lassan mentünk és viszonylag csöndben nem nagyon tudtunk mit mondjunk egymásnak.A fal még mindig, úgy nézett ki azzal a különbséggel, hogy most meg egy üzenetet is kaptunk, valószínűleg nem tegnap került oda.Az üzenetet olvasva álltunk és csak gondolkodtunk. NINCS MENEKVÉS, HA ELKEZDTÉTEK BE IS FEJEZITEK ! Andy-vel inkább tovább mentünk és össze szedtük a dolgainkat. Nekem nem sok mindenem volt mert vendégnek hívtak, így nem hoztam  sok cuccot. Andy fellépőként volt jelen ebben a pokolban, neki se volt sok cucca csak egy gitár és egy póló, amit fel is vett. Kár. Már indultunk is volna, amikor meghallottuk lentről a zajt és a beszélgetést. Andy hallgatózni kezdet és megállapította, hogy a rendőrök jöttek nyomozni az épületbe. Sürgősen elkellet tűnünk, hisz ha itt találnak egy tetthely közepén mi leszünk az első számú gyanúsítottak. Nem elég, hogy egy emlékem sincs a tegnapról még bajba is keveredhetek, ám az üzenetet olvasva már bajban vagyok. Elindultunk az ajtó fele és szépen kiosontunk rajta.Egy lány és egy srác menekül a törvény elől kezükben egy gitárral és egy fotóval,ami jelen helyzetben bizonyíték méghozzá ellenünk.Most a folyosó felé vettük az irányt reménykedve, hogy lesz hátsó ajtó és, hogy letudjunk jutni az emeletről. Feltűnés nélkül egy palota nagyságú házban, ahol a rendőrök nyüzsögnek és a tettest keresik. Nem sokkal előbb még csak gyújtogatásért, de most már gyilkosság miatt is.( Mint ha nem lenne elég a gyújtogatás, még ez is a nyakunkba szakadt).A pizza maradékokon keresztül próbáltunk kijutni a házból sikertelenül. Bármelyik irányba fordultunk csak szobákba és zárt ajtókba botlottunk, mint egy rossz horror filmbe, amikor szerencsétlen áldozatokat kergetik egy házban , de nem tudnak kijutni mert minden ajtó zárva. Végre találtunk egy szobát,amibe bemehetünk volna,amikor Andy eszébe jutott, hogy Iant ott hagytuk a takaró alatt az ágyban.Kis vita után vissza indultunk. Andy  nem akarta, hogy vele menjek,de nem akartam egyedül maradni, így egy kis idő után Andy engedett és rájött minél tovább vitatkozunk itt annál jobban fogy az időnk,így hát vele mehettem. Nesztelenül próbáltunk haladni, de a szemétkupacok megnehezítették a haladást. Minden másodperccel egyre jobban fogyott az időnk, még az se tudtam, hogy fogjuk kiimádkozni Iant ,aki valószínűleg még mindig az igazak álmát aludja( mint Vámpír). Mindketten tudtunk,hogy Ian nem teljesen volt magánál, amikor útóljára láttuk, de az nem sejthettük mi vár ránk a szobában. Andy félve kinyitotta az ajtót, hiszen nem volt benne biztos,hogy csak Ian lesz odabent.Az ajtó hangosan nyikorogva kinyílt. Andy az ágyhoz rohant kereste Iant, dobálta a párnát és a lepedőt ,de Ian eltűnt.Ekkor jött a baj.Még Andy Iant kereste én felnéztem a falra,amire egy újabb nagybetűs üzenet állt : AZ ELSŐ! KI A KÖVETKEZŐ? Andy valamit kérdezett,de amikor észrevette, hogy nem figyelek ő is fel nézett a falra. Ian eltűnt , vagyis elrabolták. Andy hirtelen felkapta a fejét és oda rohant az ajtóhoz.Bezárta. Andy suttogva magyarázkodni kezdett, de már én is hallottam. Jönnek! Jönnek a zsaruk. Elfogyott az időnk. Kis idő és feltörik a zárat. Andy kinézett az ablakon és egy tervel állt elő. Mosolyogva fordult meg. Az ablak alatti fa nem volt messze és csak ez az egy menekvés maradt. Egy percig csak álltam és néztem a fát, ahogy Andy lassan ereszkedik, amikor meg hallottam az egyik rendőr hangját. Nem kellet sok, hogy rohanjak Andy karjaiba. Kezet nyújtott nekem és átsegített az ablakon. Már a fán voltunk, amikor a rendőrök bemehetek a szobába. Gondolom nekik is feltűntek az üzenetek, így még volt egy kis időnk,hogy leérjünk a fáról.A lábunk talajt ért és mint akit puskából lőttek futottunk az életünkért. A ház mögött egy kisebb erdő állt. Andy a kezemet fogva rohant és segített átmászni a kerítésen átadta a gitárt, utána egy könnyű mozdulattal átlendült a kis fakerítésen. Ahogyan minden bulin itt is elkellet rejteni a fölösleges szemetet. A mostani választás pedig a kis kerítés mögé eset. A szemét kupacok közepén meg találtam a tegnapi legutolsó emlékem egy üres vodkás üveget. Mosolyogva néztem ahogy távolodunk a veszélytől, de tudtam még nincs vége.Az erőben bolyongva Andy egy fa  odvába elrejtette a fényképet.Jó gondolat volt ide rejteni, a fa nem volt messze a parktól, ami mellet minden nap elsétálok,de nem is volt közel, hogy  a parkban játszó gyerekek rátaláljanak. Egyszóval TÖKÉLETES hely volt. Már nem volt, mért futni nem üldöztek. Lassan piszkosan sétáltunk át az erdő ágai és alatt. Úgy éreztem magam, mint a rossz kislány, aki kiszökik a barátjához az erdőbe nehogy apukája megtudja, hogy nem volt otthon aznap.Az erdővégében az utolsó fatövében ült és,mint aki ránk várt oda szólt nekünk. - Nincs késő az erdőben bújócskázni ? Andy úgy pördült meg,mint akit most öntöttek le egy vödör vízzel. Lana ült a földön és minket méregetett. Lana soha nem volt a szavak ebere, ha mondott is valamit az mindig vészjósló és félelmetes volt. Televolt titkokkal és információkkal. Felállt a földről és ránk mosolygott.A tekintetét figyeltem hátha kitudok olvasni belőle valamit, de sajnos  a barna szemeibe ütköztem. Mindig is kirázott a hideg a nézésétől, valahogy olyan érzés kerített magába, mint a gondolataim egy könyv lenne, amit kedvére lapozgathat. Andy-vel csak álltunk és figyeltük ,ahogy távozik.Most se mondott semmit csak a frászt hozta rám. Lehajtott fejjel haladtunk a kereszteződésik,ahol elváltak útjaink. Én az utca végén laktam ő pedig valahol a haverjaival. Elköszöntünk és elindultunk, mire megfordultam,hogy megkérdezzem találkozunk-e még,de ő már ott se volt.Biztosra vettem, hogy a válasz IGEN lesz, még is féltem,hogy mikor látom újra őt..."

                                        2014. 08.20.