5. fejezet

Hosszú nap

Hosszú kocsikázás után végre haza értem, hála Liamnak.

Megköszöntem a segítséget, aztán felsiettem a lakásomba. Beléptem a tejeskávészínű nappalimba, amit megtöltött a tegnapi mosatlan zokni és a másnapos kaja szaga. A plafont helyenként cigaretta füstje sárgásra festette. A szoba közepén egy sötét vörösbarna bőrkanapé helyezkedett el. Elég fáradt voltam, de mivel aludni nem tudtam volna lehuppantam a tv elé a kanapéra. Bekapcsoltam…,

-            „Főbb híreink: Autó balesetben meghalt két ember egy vészesen megsérült! Kirabolták a nemzeti bankot, a tolvajok sikerült fülön csípni a legközelebbi bank automatánál, Taylor Swift, aki kis városunkban koncertezett súlyos baleset áldozata lett. Jelen pillanatban úgy tűnik az állapota stabil, az orvosok a Szent Margit kórházba tartják megfigyelésen.” Erre kidülledt a szemmel rohantam a kabátomért. Teljesen elfelejtkeztem róla ez után a zűrös este után. Lerohantam az utcára és beültem egy taxiba.

Bejutottam a kórházba, de most jött csak a neheze. Először be sem akartak engedni. (amit valahogy meg is tudok érteni, nem volt időm zuhanyozni.) Úgyhogy hazudnom kellet.

-          Miben segíthetek? Kérdezte a recepciós. Vékony keretes félhold alakú szemüvege alatt megcsillant hideg zöld szeme. Fehér inget viselt rajta piros betűkkel a kórház neve. Szorosan a mellkasára tűzött névtábláját próbáltam elolvasni.

-          Jó estét Jansen főnévér. A barátomat hozták be, Taylor Swiftet. Megtudhatnám, melyik kórteremben találom?

-          Sajnálom, nem engedhetünk be senkit, a családját és a közeli hozzátartozókon kívül. Nézett fel és folytatta a gépelést. Újai szaladgáltak a billentyűzeten.

-          Akarom mondani a vőlegénye. Egy pár napja kértem meg a kezét. Szaladt ki belőlem a hazugság.  Felnézett rám, majd méregetni kezdett.

-           A vőlegénye? Erről a hölgy is tud?

-          Persze! Megkérdezheti tőle, ha gondolja. ( Basszus csak az ne)

-          Hmm… ezt a köpenyt vegye fel és jöjjön utánam.  Végig haladtunk a váron fel a lifthez, ahol még végig nézett rajtam, majd beszálltunk a felvonóba. – Mért nem hordják a gyűrűjüket? Kérdezte és rámutatott a kezemre.

-          Hát én még nem vettem magamnak és neki is csak jelképes van. Akarom mondani egy ezüst karika. A jövő héten mennénk kiválasztani az ékszerboltba. Mondtam és gyenge mosolyra húztam a számat.

-          Értem, akkor gondolom az ezüstkarikát elvesztette valahol.

-          Meglehet, de amúgy pontosan mi is történt vele? Sajnos mielőtt válaszolhatott volna a kérdésre a lift megállt a negyediken és kinyílt az ajtó. Utánunk egy kerekes székes öregurat toltak be a liftbe. Szemében a remény csillant meg, majd az ajtó becsukódott. Egy kihaltnak tűnt folyóson haladtunk végig baloldalon végig ablakokon jött be a fény. Már, ami este ilyenkor bejön… A neon lámpák fény mozgásra felkapcsolt. Egy ideig csak mentünk a folyóson, aztán hirtelen megálltunk a 403-as kórterem előtt.

-          Itt is volnánk! Mivel már elmúlt a látogatási idő csak tízpercet kap! Azzal hátat fordított és leült a váróban egy székre.

-          Rendben köszönöm. Beléptem a terembe. Taylor az ágyban feküdt és a tányérján lévő kajának kinéző gombozott toszogatta. Az ajtó csukódására felnézett.

-          Andy te vagy az? Nézett meglepetten.

-          Igen! Ugye jobban vagy? Mi történt?

-          A koncert végén hátra mentem az öltőzömbe és megtámadtak. Helyesbitek. Megkéseltek.

-          Nagyon súlyos? Kérdeztem és közelebb léptem a lányhoz.

-          Áh, alig csak belém mártották, de azért egy kicsit fájt. Mondta viccelődve.

-          Nem is gondoltam, hogy ilyen vagány csaj vagy, de azért ilyenekkel ne viccelődj!

-          Jó. Mosolygott rám, majd fel jajdult. Kezét az oldalán lévő bekötözött sebre rakta, majd félelmet, fájdalom terhet arccal megszólalt. – Amúgy hogy engedtek be? Nem csak a hozzátartozók látogathatnak meg ilyen későn?

-          Öhh… Csak egy picit hazudtam.

-          Igazán? Kíváncsi vagyok a zsenialitásodra. Nevetett, majd felszisszent. – Aúú, Még nevetni is fáj!

-          Ne hősködj. Feküdj nyugodtan és mesélek. Nos, azt mondtam, hogy a pasid vagyok… Vagyis a vőlegényed.

-          Óóó… szóval a vőlegényem lennél…Hmm érdekes.

-          Ne nevess, jobb nem jutott az eszembe! Most te jössz. Mi történt veled pontosan a koncert után?

-          Megköszöntem a nézőknek és a rajongóknak, aztán hátra mentem. A többit már tudod.

-          Ennyi? Egyszerűen elkaptak és..?

-          Igen valahogy, úgy. Annyira emlékszem, hogy megpróbáltam védekezni. Aztán minden elhomályosodott és egy sikátorba ébredtem, amikor a hordágyra fektettek.

-          Nem emlékszel még valamire? Bármire.

-          Csak egy férfihangot halottam, de azt se tisztán.

-           Nekem elég ennyi is. Megkeresem azt a mocskot.

-          Mielőtt fölösleges bajba kevernéd magad, nyugodj le. És kérd meg normálisan a kezem.

-          Mi van?

-          Semmi, csak gondoltam vissza rántalak a földre. Nem tudsz semmit tenni, én nem emlékszem, és valljuk be, egy ekkora városban van egy pár férfias hangú ember.

-          Jó szerelmes gerlicék! Letelt az idő. Kérem, fáradjon ki, hagyja pihenni a kisasszonyt. Nyitott be Jansen nővér.

-          Kérhetnénk még egy percet?

-          Azt hiszem már így is többet kapott, mint a szabályzat engedné.

-          Kérem. Nézett Taylor a kiskutyaszemeivel a nővérre.

-          Rendben egy perc, de se több se kevesebb. Azzal ránk zárta az ajtót.

-          Figyelj. Biztos vannak biztonsági kamerák, amik rögzítették az esetet. Próbáltam magyarázni a fáradt lánynak.

-          Ennek semmi értelme. A rendőrök már biztosan lefoglalták azokat a felvételeket, ha egyáltalán voltak.

-          Értsd meg, nem tudom, mit tegyek. Kezdtem fel-alá járkálni a szobában.

-          Semmit. Megvárod, még felépülök, aztán jobban utána nézünk, ha ragaszkodsz hozzá.

-          Engem elraboltak, téged megkéseltek, valaki nagyon nem akarja, hogy valamit megtudjunk. Veszélyben vagy…

-          Ahogyan te is. Felült az ágyban és megpróbálta elkapni a karom.

-          Neked pihened kell. Feküdj vissza. Álltam meg.

-          Mit szólnál hozzá, ha én megkeresném azokat az embereket, akik ott voltam a party-n.

-          Mi köze egymáshoz ezeknek? Kérdezte értetlenkedve.

-          Gondolj bele, azóta ismerjük egymás, azóta történnek velünk ilyen esetek.

-          Most már elég lesz. Nyitott be újra a főnővér.

-          Igenis, mindjárt megyek.

-          Nem most már nagyon késő van. Kérem! Mutatott kifelé a karjával, hogy hagyjam el a termet.

-          Andy… Keresd meg őket, de vigyáz magadra.

-          Rendben hívj, ha átvisznek, vagy ha haza engednek. Azzal homlokon csókoltam és követtem a nővért.   Már a liftre vártunk a nővérrel, amikor rám nézett és megszólalt.

-          Maguk nem szoktam normálisan csókolózni?

-          De, hogyne, csak most… Minden úgy össze zavart minket. Tudja az esküvő, költözés, nászút és a többi ilyen lányos izé… Meg ez a késeléses ügy…

-          Érdekes egy pár, azt megkell hagyni. Lépett be a felvonóba.

Már az utcán álltam, amikor egy SMS érkezett a mobilomra.

„- Találkozzunk a főtéren a szobornál! „ T.M.

  

                       

4.fejezet

A csapda 

Fényeket láttam, ahogyan magamhoz tértem. A fények, mint az autó fényszórója világított. Másodpercekre láttam a a körülettem lévő világot és a történéseket. Egyik pillanatban fákat a másikban árnyakat láttam, ahogyan engem figyelnek. Próbáltam megfigyelni az arcokat, de csak a nagy fájdalomra bírtam koncentrálni.A fejem hasogatott ,olyan érzés volt, mint amikor leütnek egy élesebb tárgyal,aminek az éle megsérti a koponyádat.A fények csak vibráltak amitől még jobban szét akart esni a fejem. Mért nem maradtam én ki ebből az egész "buliból" ? Ennél már rosszabb kevésbé lehet. Végül is egy nap alatt több dolog történt velem,mint máskor egy hét alatt. Ha végig gondolom egy éjszaka eseményeit: nem emlékszem egy kínos és valószínűleg esemény dús éjszakára, láttam egy halott lányt és elraboltak(nagy való színűséggel) , de ha meg tudom, hogy Oli kezében volt ez az egész én esküszöm megölöm... NEM ! Kizárt,hogy ő szórakozzon velem.De akkor ki? És vajon mit akarhat?Ez volt az utolsó gondolatom ,mert ismét elveszítettem az eszméletem.. A világ újra elhomályosodott..

     ****

Felébredtem. Hol vagyok ? -Kérdeztem magamtól, abban reménykedve,hogy valaki a fal túl oldaláról válaszol. Felálltam a hideg padlóról és a rácshoz mentem. Oda kint se volt senki csak egy éppen világító lámpás ami megtöltötte a folyosót kísérteties fénnyel.- Remek. Azzal vissza sétáltam a szoba másik végbe . Az ablakon rács volt. Kíváncsi voltam merre lehetek, így hát kinéztem az ablakon. A függönyt elhúzva ,amiben legalább 2 tonna por és kosz lehetett megláttam a tájat, amit a legrosszabb rém álmomba se akartam látni. A rácson túl egy magas fenyő ágai között egy haldokló ember testét láttam felakasztva.Még mozgott, élt. A fa másik oldalán egy kis kunyhó állt. Az ablakot nem igazán lehetett látni,de abban biztos voltam, hogy két ember veszekszik. az egyik karját felemelve mond valamit és egy késsel hadonászik közben. A másik csak áll és nem mozdul ,csak beszél .Valaki a fa alatt áll és épen sírt ás.- Hát ez nagyon nem jó ... Hol vagyok ? Mit akarnak tőlem? Lassan már 30 perce állhattam az ablakban csodálkozva a  történéseken,amikor valaki meg szólalt a hátam mögött. - Így nem kapsz választ a kérdéseidre. Meglepettségemre letéptem a függönyt ,ami elszakadt középen és nyikorgó hangon a fejemre esett. Mire kihámoztam magam a por fogságából már arra számítottam,hogy a nyakamon fogva rángatnak ki a szobából, de semmi ilyen nem történt. Megláttam az arcot a hanghoz. Egy harmincas éveit élő ember állt az ajtó előtt rövid szürke köpenyben, ahogy meg láttam felismertem. Vissza fordultam az ablakhoz ,hogy újra kinézhessek rajta és igen. Nem más állt az ajtóban,mint a felakasztott fickó. Nem hittem a szememnek. Mikor előbb láttam még a fán fulladozott most meg itt áll előttem.A srác nyakát figyeltem. A fénynek köszönhetően csak árnyékokat láttam. - Mit keresek itt ? Mit akartok tőlem ? Hol vagyok?  
- Ne ilyen gyorsan. Először is van valami,amit tudsz és nekünk az kell. Többet nem kell tudnod.
- Nincs nálam semmi .És nem tudok semmit.
- Majd meglátjuk nemsokára érted jönnek.
- Kik?
- Az most nem számít,addig is jó szórakozást.
Azzal ellépett az ajtótól és hangos léptekkel távozott ,amilyen halkan jött olyan hangosan ment el ...
Lassan múlt az idő. Vártam.Vártam.Vártam. Senki, egy árva lélek sem jött értem. Már nagyon fáradt voltam ,már leragadt a szemem. Elaludtam.

Nem aludhattam sokat, Egy ideges férfi hang keltett fel. -  Még alszik. 

-Remélem tisztában van azzal,hogy innen kétféle  képen távozhat: megmondja, amit tudni akarunk vagy az a szép kis gödröcske az udvaron neki lesz fenntartva .

-Ne rohanjunk ennyire előre! Nem vagyunk benne biztosak,hogy tudja mi történt azon a "bulin" . 

-Csak annyit tud ,hogy meghalt egy lány és ,hogy az egész este megszervezett volt. 

- Kiszedjük belőle hova tüntette, azt a képet és már is szabad legalábbis, amíg a rendőrök rá nem bizonyítják. 

- Nem hiszem,hogy a rendőrök őt fogják gyanúsítani.

- Gondolj bele! Elrejtett egy bizonyítékot elmenekült a helyszínről és ő látta utolsónak élve Ian-t . 

***

- Rám akarják kenni a gyilkosságot ?  

- Héé !!!

- Ki az ? Mit akar ? kérdeztem miközben támadó pozícióba emeltem a karom.

-Liam vagyok . Segítek kijutni .  

- Mért akarsz nekem segíteni ? 

- Ott voltam én is azon a "bulin". Figyelj a falak gyengék keresd meg a leggyengébbet és menekülj ... Most mennem kell, jönnek nem láthatják,hogy a rabokkal beszélek . Ja ha eléred az udvart keresd a piros szalagos fát . Ott várlak és mindent elmagyarázok .

 - Meg vártam még drága fogva tartóim elsétálnak és meggyőződnek róla,hogy be vagyok zárva . A falhoz sétáltam. -Stabil . Következő . Ez már mozdítható volt. Lassan hátra léptem és egy nagy nekifutással kidöntöttem azt.  A folyosó elhagyatott volt a lámpások itt is égtek. Körülnéztem megcsapott a friss levegő. Elindultam meg láttam egy ajtót fény pislákolt alatta. - Adja az ég,hogy kijárat legyen... gondoltam. Végül már azon kapva magam,hogy futok. Megfogtam a kilincset lassan  lenyomtam és kitártam.Udvar!  A fa másik oldaláról valaki beszélt. Jobbnak láttam elrejtőzni.A lépcső mellet volt egy kis árok. Bebújtam a gödörbe és magamra borítottam egy fa ágat. Az srác a telefonjával szórakozott majd a füléhez emelte és felment a lépcsőn,így hallgatóztam egy kicsit  : -Minden kész a gödröt kiástam. Kezdhetjük a vallatást .

Ekkor jöttem rá,hogy hol vagyok. -A saját síromban! 

Tiszta a levegő... Kimásztam . Gyorsan mozogtam nem akartam ,hogy észre vegyenek,így a fal mellet haladtam egyenesen a piros szalaggal  átkötött fáig ott megálltam és szétnéztem ... -Liam hol vagy már? kérdeztem magamtól... 

-Szia bocsi kicsit késtem,de nem akartam feltűnő lenni,így csak akkor indultam el mikor rájöttem,hogy te voltál az a hangzavar odalent. Na szállj be  és indulás.  Mutatott egy kis furgonra ,ami a fal mellet áll indulásra készen. Beszálltunk azonnal felhívtam Angel-t . 

- Szia ne kérdez semmit és ne szólj senkinek keresd meg a képet és égesd el ... azzal le is merült a mobilom . 

 Liam rám nézet és kidobta a telefonom az ablakon . 

-Ezt most miért ? kérdeztem vörös fejjel.

- Szerinted nem hallgatják vagy követik a mobilod ?

 Ahogyan megértettem mit mond Liam , csak Angel-re tudtam gondolni.. Csak neki ne essen bántódása....

-Hosszú az út és sok mindent kell még megbeszélnünk. Mesélj !

                

3.fejezet

Andy

Hazafelé tartottam a fő úton, amikor elhaladtam  Oli kedvenc kocsmája előtt. Gondoltam nem lenne rossz egy ismerős arccal lazulni. Megbeszélhetjük a bulit a történteket egy jó ital mellet, így hát bementem. Nem sejtve az újabb veszélyt. Mint mindig a pult előtt iszogatott a meccset nézve. Hát igen Oli a megszokások embere! A kocsma, mint mindig lehangoló és füst szagú volt. Kintről nézve egy lepukkant helynek tűnhetett,de bent maga a luxus ( már akinek). A falakat grafiti a padlót kosz és mocsok díszítette. A pulttal szemben a bár székek, már csak nyikorogva fordultak. A csapos minden lépését hallani lehetett a nyikorgó parkettának köszönhetően.Még is olyan bensőséges és barátságos,mint ha haza térnék.Jó talán a maffia tagoknak tűnő fickók nem a boldog otthonra emlékeztetnek. 

- Helló! ültem le Oli mellé, akinek az se tűnt volna fel ha egy csapat Pom-Pom lány haladt volna át a szobán.

Helló ismételtem meg magam, mint egy papagáj.

-Üdv.
- Mi van veled mostanában ? Kérdeztem. Miközben intettem a csaposnak.  
- Élem az életet, mint mindig. Mosolyodott el és bele kortyolt a sörébe.
- Mit tudsz az elmúlt estéről?
- Hát ha jól emlékszem egy kissé kirúgtál a hámból.
- Most nem pont erre gondoltam és a mai reggel után biztos voltam benne, hogy pia az volt.
- Másnaposság?
- Nem. Taylor-ral keltem egy ágyban. Mondtam miközben bele ittam a sörömbe. 
- Taylor Momsen vagy Taylor Swift ?
- A második.
- Mért nem ezzel kezdted. Gratulálok tesó. Karolt át és felemelte poharát, mint aki tósztot akar mondani.
- Nem nem történt semmi legalábbis nem vagyok benne biztos.
- Ember, ugye nem akarod, azt mondani, hogy otthagytad az ágyban és leléptél?
- Nem nem hagytam ott legalábbis nem az ágyban hagytam magára.Ez baromira furán hangzott...
- Na jó mond el mi történt.
- Felkeltünk. elindultunk lefelé. (igen Ian részét direkt hagytam ki) Beszéltünk Lzzyel. Találtunk egy ...őőő...(Na igen ezt nem igazán akartam elmondani ) Lényegtelen.Fel mentünk jöttek a zsaruk leléptünk. Vagyis elmenekültünk.És utána hagytam magára miután megbeszéltünk, hogy haza megyünk. Hát ennyi lenne nagyon tömören.
- Vagyis te még egy rohadt telefon számot se kértél...És még ott is hagytad? Nézett rám úgy, mint ha ő lenne a férfiak legbecsületesebb tagja.
- Ohh csak azt ne mond,hogy te mindig mindet jól és jókor csinálsz?
- Hé nálam nincsenek szabályok. Gúnyolódott és rendelt még egy kört. Mire gondoltál ,amikor azt mondtad, hogy lényegtelen ?
- Ö...ö..ö hát ... Találtunk egy felakasztott lányt.
-Mi van? Kérdezte.
- Jó ezt most hanyagolhatnánk legalábbis ne itt beszéljük meg.
- Oké. Nem tudnál kisegíteni egy kis pénzel le vagyok égve.
- Na te aztán soha nem változol .Azzal lehajoltam, hogy elérjem az alsó nadrágzsebet.
- Nahát csak nem volt még is eszed ?Nézett rám kérdőn.
- Mi van ?
- A derekadra van írva egy telefon szám. Azzal a mondattal megfordultam és tanulmányozni kezdtem az oldalamra írt számokat. -Nem ismerős.
- Majd kiderül kié,ha fel hívjuk. Azzal oda adta a mobilját és kikötötte,hogy hangosítsam ki.

***

-Halló .

- Ki beszél ?

- Te hívtál. 

- Én Andy vagyok ... Rajta volt a számod a hátamon.

-Ja,hogy  te vagy az, én Taylor vagyok. 
- Melyik? Hangzat el a kérdés Oli-tól.

- Momsen. Itt már hallatszott a hangjából,hogy kezdi unni a beszélgetést, így gyorsan a tárgyra tértem. - Nem tudnánk találkozni most valahol ? Lenne egy pár kérdése, amit remélem te meg tudsz válaszolni,de jobb lenne személyesen.
-Rendben mit szólsz a 26. utcához a szökőkútnál ?
-Oké ott leszek egy fél órán belül. Azzal leraktam és vissza adtam Oli mobilját.

***

Már indultam is volna az ajtó felé,amikor Oli utánam kiáltott,hogy ott hagytam a gitáromat.

Ohh köszi nem tudom,hogyan feledkezhettem el róla.

-Nincs mit de szerintem jobban járnál vele ,ha megnéznéd  mert elég könnyű a tok.

- Jó,jó persze majd,de most sietek.Gyorsan kifizettem még az utolsó kört és már el is tűntem.
Már a 20. utca közelében lehettem,amikor leesett Oli mondata.Nagyon könnyű ez a gitár tok.Kerestem egy padot.Már,olyan hajnali kettő körül járhattunk kihalt volt az utca ,csak egy két részeg és egy pár ember maradt az utcákon,ahogyan nézelődtem körülbelül 3-4 főt tudtam meg számolni. Kinyitottam a gitár tokot.
A tok teljesen üres volt leszámítva egy halom összegyűrt papírt és egy fényképet... Ez volt az utolsó emlékem .Hirtelen minden elsötétült és csak egy árnyat láttam ,ahogyan kikapja a kezemből a fényképet.....

     
                        

2.fejezet

A Szökés 

Taylor naplójából

"A szobámban ültem. A koszos ruháim a földön hevertek egy kupacban.Ez a nap sem, úgy sikerült, ahogyan szeretem volna. A titokzatos éjszaka után semmi sem,olyan mint régen,mindenre más szemmel nézek, mint pár órával ezelőtt.Az elmúlt napból nem maradt meg más mint pár homályos emlék,ami lassan vissza tért az emlékezetembe és egy fotó, amire azóta sem mertem újra ránézni. Andy alaposan elrejtette egy fa tövének odvas mélyedésében.Én tiltakoztam, és annak jobban örültem volna,ha elvittük volna a rendőrségre,de Andy még is megtudott győzni arról , hogy jobban járunk azzal,ha meg tartjuk.(Még jól jöhet)ha bizonyíték hiányában vannak a zsaruk. Valószínűleg már volt tapasztalata a rendőrséggel. Körülbelül egynegyed órát ülhettünk ott a földön össze kapaszkodva. Egy kis idő múlva, úgy döntöttünk felmegyünk az emeletre és körülnézünk. Lassan mentünk és viszonylag csöndben nem nagyon tudtunk mit mondjunk egymásnak.A fal még mindig, úgy nézett ki azzal a különbséggel, hogy most meg egy üzenetet is kaptunk, valószínűleg nem tegnap került oda.Az üzenetet olvasva álltunk és csak gondolkodtunk. NINCS MENEKVÉS, HA ELKEZDTÉTEK BE IS FEJEZITEK ! Andy-vel inkább tovább mentünk és össze szedtük a dolgainkat. Nekem nem sok mindenem volt mert vendégnek hívtak, így nem hoztam  sok cuccot. Andy fellépőként volt jelen ebben a pokolban, neki se volt sok cucca csak egy gitár és egy póló, amit fel is vett. Kár. Már indultunk is volna, amikor meghallottuk lentről a zajt és a beszélgetést. Andy hallgatózni kezdet és megállapította, hogy a rendőrök jöttek nyomozni az épületbe. Sürgősen elkellet tűnünk, hisz ha itt találnak egy tetthely közepén mi leszünk az első számú gyanúsítottak. Nem elég, hogy egy emlékem sincs a tegnapról még bajba is keveredhetek, ám az üzenetet olvasva már bajban vagyok. Elindultunk az ajtó fele és szépen kiosontunk rajta.Egy lány és egy srác menekül a törvény elől kezükben egy gitárral és egy fotóval,ami jelen helyzetben bizonyíték méghozzá ellenünk.Most a folyosó felé vettük az irányt reménykedve, hogy lesz hátsó ajtó és, hogy letudjunk jutni az emeletről. Feltűnés nélkül egy palota nagyságú házban, ahol a rendőrök nyüzsögnek és a tettest keresik. Nem sokkal előbb még csak gyújtogatásért, de most már gyilkosság miatt is.( Mint ha nem lenne elég a gyújtogatás, még ez is a nyakunkba szakadt).A pizza maradékokon keresztül próbáltunk kijutni a házból sikertelenül. Bármelyik irányba fordultunk csak szobákba és zárt ajtókba botlottunk, mint egy rossz horror filmbe, amikor szerencsétlen áldozatokat kergetik egy házban , de nem tudnak kijutni mert minden ajtó zárva. Végre találtunk egy szobát,amibe bemehetünk volna,amikor Andy eszébe jutott, hogy Iant ott hagytuk a takaró alatt az ágyban.Kis vita után vissza indultunk. Andy  nem akarta, hogy vele menjek,de nem akartam egyedül maradni, így egy kis idő után Andy engedett és rájött minél tovább vitatkozunk itt annál jobban fogy az időnk,így hát vele mehettem. Nesztelenül próbáltunk haladni, de a szemétkupacok megnehezítették a haladást. Minden másodperccel egyre jobban fogyott az időnk, még az se tudtam, hogy fogjuk kiimádkozni Iant ,aki valószínűleg még mindig az igazak álmát aludja( mint Vámpír). Mindketten tudtunk,hogy Ian nem teljesen volt magánál, amikor útóljára láttuk, de az nem sejthettük mi vár ránk a szobában. Andy félve kinyitotta az ajtót, hiszen nem volt benne biztos,hogy csak Ian lesz odabent.Az ajtó hangosan nyikorogva kinyílt. Andy az ágyhoz rohant kereste Iant, dobálta a párnát és a lepedőt ,de Ian eltűnt.Ekkor jött a baj.Még Andy Iant kereste én felnéztem a falra,amire egy újabb nagybetűs üzenet állt : AZ ELSŐ! KI A KÖVETKEZŐ? Andy valamit kérdezett,de amikor észrevette, hogy nem figyelek ő is fel nézett a falra. Ian eltűnt , vagyis elrabolták. Andy hirtelen felkapta a fejét és oda rohant az ajtóhoz.Bezárta. Andy suttogva magyarázkodni kezdett, de már én is hallottam. Jönnek! Jönnek a zsaruk. Elfogyott az időnk. Kis idő és feltörik a zárat. Andy kinézett az ablakon és egy tervel állt elő. Mosolyogva fordult meg. Az ablak alatti fa nem volt messze és csak ez az egy menekvés maradt. Egy percig csak álltam és néztem a fát, ahogy Andy lassan ereszkedik, amikor meg hallottam az egyik rendőr hangját. Nem kellet sok, hogy rohanjak Andy karjaiba. Kezet nyújtott nekem és átsegített az ablakon. Már a fán voltunk, amikor a rendőrök bemehetek a szobába. Gondolom nekik is feltűntek az üzenetek, így még volt egy kis időnk,hogy leérjünk a fáról.A lábunk talajt ért és mint akit puskából lőttek futottunk az életünkért. A ház mögött egy kisebb erdő állt. Andy a kezemet fogva rohant és segített átmászni a kerítésen átadta a gitárt, utána egy könnyű mozdulattal átlendült a kis fakerítésen. Ahogyan minden bulin itt is elkellet rejteni a fölösleges szemetet. A mostani választás pedig a kis kerítés mögé eset. A szemét kupacok közepén meg találtam a tegnapi legutolsó emlékem egy üres vodkás üveget. Mosolyogva néztem ahogy távolodunk a veszélytől, de tudtam még nincs vége.Az erőben bolyongva Andy egy fa  odvába elrejtette a fényképet.Jó gondolat volt ide rejteni, a fa nem volt messze a parktól, ami mellet minden nap elsétálok,de nem is volt közel, hogy  a parkban játszó gyerekek rátaláljanak. Egyszóval TÖKÉLETES hely volt. Már nem volt, mért futni nem üldöztek. Lassan piszkosan sétáltunk át az erdő ágai és alatt. Úgy éreztem magam, mint a rossz kislány, aki kiszökik a barátjához az erdőbe nehogy apukája megtudja, hogy nem volt otthon aznap.Az erdővégében az utolsó fatövében ült és,mint aki ránk várt oda szólt nekünk. - Nincs késő az erdőben bújócskázni ? Andy úgy pördült meg,mint akit most öntöttek le egy vödör vízzel. Lana ült a földön és minket méregetett. Lana soha nem volt a szavak ebere, ha mondott is valamit az mindig vészjósló és félelmetes volt. Televolt titkokkal és információkkal. Felállt a földről és ránk mosolygott.A tekintetét figyeltem hátha kitudok olvasni belőle valamit, de sajnos  a barna szemeibe ütköztem. Mindig is kirázott a hideg a nézésétől, valahogy olyan érzés kerített magába, mint a gondolataim egy könyv lenne, amit kedvére lapozgathat. Andy-vel csak álltunk és figyeltük ,ahogy távozik.Most se mondott semmit csak a frászt hozta rám. Lehajtott fejjel haladtunk a kereszteződésik,ahol elváltak útjaink. Én az utca végén laktam ő pedig valahol a haverjaival. Elköszöntünk és elindultunk, mire megfordultam,hogy megkérdezzem találkozunk-e még,de ő már ott se volt.Biztosra vettem, hogy a válasz IGEN lesz, még is féltem,hogy mikor látom újra őt..."

                                        2014. 08.20.                                                                

1.fejezet

Emlékek és kérdések 

Hajnali napfény keltett fel, ahogyan minden reggel, de ez most más volt. Egy kemény parti után nem minden emlék marad meg a fejedben, csakhogy ma reggel még az emlékek foszlánya sem maradt meg. Pedig mennyi kérdésre kellet volna választ kapnom. Mellettem egy Andy nevű pasi.

Még jó  ,hogy a nevére emlékszem .Soha nem gondoltam magamról azt,hogy elfelejtem egy olyan pasi  nevét akivel volt alkalmam összefeküdni.

***

-        - Hol vagyok? Őőő és te ki is…?

-         - Taylor. Taylor Swift.

-          -És mi azt..?

-          -Nem tudom, abban reménykedtem, hogy te tudod.

Remek még az az ember se tud segíteni, akivel elképzelhető, hogy egy párórával ez előtt még… Bele se merek gondolni mit műveltünk mi teljesen részegen.

-Andy körbe nézet a szobában, de meg akadt a tekintette a kilincsen.Az ajtó kinyílt és egy remegő félelemmel teli arc állt az ajtóban.

-          -Áhhh. Segítség napfény, napfény… Porrá égek. -Ian rontott be az ajtón

-           - Hééé , te mit csinálsz ember ? - Szólalt meg Andy.

-          - Vámpír vagyok, szénné éget a nap!

-         -  Mennyit ittál tegnap este?

-          Én csak vért ittam. Abban meg nincs alkohol. - Felelte a takaró rejteke alól a remegő "vámpír".

-           Szerintem te csak szimplán beszívtál! - Szólt hozzá Taylor.

-          Nincs értelme elaludt. – Válaszolta Andy. 

Szerintem menjünk ki, hátha van valaki, aki emlékszik a tegnap estére. Azt lehet, hogy nem tudják mi mit csináltunk és hogyan kerültünk egy ágyba, de abban talán segítségünkre lehetnek, hogy mi is történt itt. – Nézett Andy a takaró alatt heverő Ianre.

-        -  Oké, akkor menjünk ki és kérdezzünk meg valaki olyat, aki nem félőrült!

-     -     Rendben, menjünk. -Helyeselte Andy .

   ****

a Szép lassan haladtunk Andy-vel lefelé a  csiga lépcsőn. A falat  kiöntött üdítők letépetett party kellékek  és foltok díszítették.A falon néhány kiégett lámpa vibrált az ablakon letépett függönyök díszelegtek .A napfény besütött, ahogy haladtunk lefelé néhány lépcsőfok nyikorgó hangot adott .Miközben haladtunk lefelé lassan tisztultak a hangok és egy gitárszóló kelősközepébe csöppentünk bele. Andynek egyből felcsillant a szeme ,ahogy rájött mi is az a hang melyet mindketten ismerősnek véltünk. 

- - Lzzy! - Szólalt meg Andy .

-   Lzzy a színpadon ült és gitározott. Nem igazán emlékszem a lányra,de ha Andy kedveli akkor majd ő beszél vele. Nekem nem kell mást tennem, mint kedvesen illedelmesen végig hallgatnom a lányt.

    - Üdv. -Válaszolt röviden.

    - Beszélhetnénk?
    - Hallgatlak.
   - Nem tudod még is mi történt itt tegnap éjjel ?- Mutatott felém egy alig látható mozdulattal. Lzzy felém nézet aztán elfordult és folytatta a beszélgetést Andy-vel. -Hát ez kedves mondhatom, úgy beszélnek rólam, mint ha valami szörnyeteg lennék,akinek nincsenek érzései .
   -Nem minden napi este volt azt megmondhatom, aki csak itt volt az mind meghívót kapott bizonyos X-től. Valaki mint fellépő mások mint vendég.Aki csak kicsit is magánál volt az elment hajnalban, mivel lezárták az egész utcát és erre helyszínelnek a rendőrök  gyújtogatás miatt.
  - Akkor te mért vagy itt?
   - Mint ha nem ismernél, imádom a veszélyt. Főleg ha tudom, hogy nem vagyok bűnös.
  - Jó,de én arra gondoltam, hogy mi -sandított rám Andy- hogyan kerültünk egy ágyba.
   - Ez csak egy kérdés a több mint százból, de ha engem kérdezel az esti üvegezéshez lehet köze.Addigra már senki se volt  teljesen józan és nem kizárt, hogy valami drog is szóba jöhetett .- Kacsintott Lzzy Andy-re.
  - Te emlékszel még valamire?
  - Hát van még pár dolog,de az nem rád tartozik.- Mosolyodott el  Lzzy .
  - Jó oké,de nem tudod megmondani hogy mi ketten ...tudod...-Kérdezte Andy zavarodottan. 
  -Hogy lefeküdtetek-e ? - Gúnyolódott  Lzzy.
  - Ohh az istenért még is mire gondol szerinted?- Szólt közbe Taylor
v -  Lassíts,úgy ordítasz mintha épp kínoznának.- Válaszolta megvető tekintettel Lzzy. 
  -Nyugi Angel . - Fordult meg Andy mosolyogva.
  - Szóval a lényeg : Nem, nem tudom hogy mit csináltatok ti egymással,de ha ti megtudjátok kíváncsi leszek a részletekre . - Azzal meg fordult, kilépett az ajtón és távozott. 
  - Még lehet valaki az épületben ?- Kérdezte Andy miközben figyelte a becsukódó ajtót. 
  - Nem tudom, de kezdek félni! Mire gondolt Lzzy ,amikor azt mondta hogy ez csak 1 kérdés a 100-ból ?
  - Lzzy sokszor túloz,de most nem volt magában olyan biztos.
  - Ezt, hogy érted ?
  - Szerintem ő sem tudja, hogy mi is történt itt pontosan .
  - Valaki van oda fent .
  - Ian .
   - Nem ez nem ő valaki figyelt minket.
   - Merre ?
   - A lépcsőnél láttam egy elsuhanó árnyat és volt nála valami album szerű dolog .-Andy elindult a lépcső irányába .
    Lassan elindult felfelé, amikor hirtelen az árny kivált a sötétség rejtekéből és rohanó léptekkel lelökte a lépcsőről. Andy  lezuhant az árnyék pedig kirohant az ajtón kezében a válaszokkal.Szerencsére elejtett valami lapot. 
ú
   -Andy! Jól vagy ?
   - Jól,semmi bajom.
   - Láttad az arcát ?
   - Nem, nem sajnos,de képek volta nála . Ezt elejtette .
   - Meg kell tudnunk mi történt itt .

   A fényképen egy halott nő volt. Andy-vel felnéztünk és megláttuk: egy szárító kötélre volt felcsavarva és felakasztva . Egy ártatlan lány,aki nem lehetett több 17 évnél.
   -Ne nézz oda !  -Szólt Andy és eltakarta a szemem, sajnos túl későn .A halálra rémült tekintetet örökre beleéget a gondolataimba . ÖRÖKRE !




  

-

Szereplők

Szereplők

Taylor Swift (Angel)

kor:20

Taylor a  tinilányok álmát éli bulik pasik és sok 

minden más .Ám amikor belekeveredik valami, olyan 

dologba,amit már elterveztek rengeteg veszélybe és kalandba 

keveredik Andy-vel a nem minden napi sráccal.

Andy Biersack

kor:21

Andy a  meg nem értett rocksztár. 

Összejön Taylor Swift-el egy házibuliban amiről kiderül, 

hogy sokkal több volt mintegy egyszerű buli.

Együtt próbálnak válaszokat kapni a kérdésekre.

  

Oli Sykes

kor:19

Tipikus amerikai nagy menő .Drogok és sok veszély

 zene és minden, amit csak megtud szerezni .Oli bajkeveredő típus,

de ha meg ismerik nagyon kedves.Nem bírja, ha meg mondják, hogy 

mit tegyen. 

Lana Del Rey

kor:21

A rejtélyes nő.Rengeteg titok őrzője.   

Ian Somerhalder

kor:23

Ian két személyiséggel rendelkező srác,akiről 

nem tudni melyik percben robban.

Néha vámpírnak hiszi magát,ezért gyakran a 

frászt hozza az emberekre. Néha meg 

teljesen átlagos szimpatikus ember, akivel simán

 elbeszélgetnél bárhol bármiről . 

Lzzy Hale

kor:19

Lzzy a basszusgitározó rocker csaj,aki

 szeret bajba keveredni  és szereti eltitkolni a dolgokat,

amivel megnehezíti mások életét. 

Miley Cyrus

kor:20

A lázadó. Mindent megtesz, hogy az élete ne

minden napi legyen. Gyakran bonyolódik 

konfliktusokba,amiből sokszor rosszul jön ki. 

Ám ez őt ritkán érdekli, de ha igen -édes a bosszú. 

Louis Tomlinson

kor:19

A bűn-bak . Rossz társaság gyakran

 magával rántja. Sokszor elviszi a balhékat 

a barátai helyett. Ám jó tárgyaló képessége 

gyakran megmenti és sokat tud vele segíteni.

Taylor Momsen

kor:21

Ő a szókimondó ember,aki gyakran 

inkább az elborult világában él. Visszahúzódó típus,

aki sok mindent megtart magának.  

Liam Hemswoth

kor:22

Liam egy igen jó gondolkodású ember,aki 

gyorsan jó megoldás talál a gondjaira.

Megpróbál válaszokat találni,de gyakran falba ütközik ,

és magára haragítja az embereket.